Jelenlegi hely

Amiről az időjárás mesél 2013. 05. 23.

Győző képe

Kovács Győző meteorlógus, helytörténeti kutató rovata.

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje, Minden egészséggel látogató ege, Hosszú úton járókat könnyebbítő szele!” – idézhetjük a meteorológiai tavasz utolsó hetében Balassi Bálint: »Borivóknak való« című versének nyitó sorait, bár a jelekből ítélve Orbán (május 25-én) még megkeserítheti a szőlősgazdák szájízét. Az utolsó fagyosszent – népiesen Urbán pápa névünnepe – a hajdani vincellérek, kádárok, kocsmárosok patrónusa, régtől fogva váltakozó megbecsülésnek örvendett. „Ha fénylik Orbán, örvendezzünk és mondjuk: igyál, Orbán, terem a szőlő és a bor is jó lesz. De ha a szent pápa napja bús könnyekre fakad, tartsd korsód az eresz alá, mert – miképpen egy doktor mondta – nincs jobb innyavaló víz az esővíznél, akkor megpróbálhatod az ízét” – emlékeztette így védőszentjük kegyeire vagy haragjára a borisszákat és szőlősgazdákat dédapáink kalendáriuma, akik persze a legrosszabb esetben Orbán fagyos haragjára is számíthattak.

A jeles nap névadója I. Urbanus pápa a III. század elején uralkodott és a bort termő szőlőtőkét megkülönböztetett becsben tartotta. Kultusza a német-francia határ menti szőlővidéken alakult ki, onnét terjedt át a középkor végén hazánkba is. Mivel a május 25-i névünnepe körül virágzik a szőlő, és ritkán, de ilyenkor is előfordultak, előfordulnak késő tavaszi, talaj-menti fagyok, népünk Orbánt is a fagyos szentek közé sorolta, mintegy sereghajtóként.

Ha Orbán neve napján szép idő járta, a további támogatásért könyörgő körmenetek, szőlőjárások résztvevői felvirágozták a szent szobrát és, hogy meg ne szomjazzék, még borral is meglocsolták. Ha viszont eső támadt, akkor a csalódott és kapatos atyafiak, patrónusuk fából készült szobrát megdobálták kővel, összekenték sárral, hajnali fagy esetén pedig le is köpdösték és a csupasz feneküket mutogatták Orbánnak.

1858. május 26-án vetette papírra az alábbi tudósítást Bakonyfi a „Balaton – Bakony vidékről”, amely a Vasárnapi Újság 1858. június 20-i számában jelent meg: E hó napjai változatosan folytak le! Hideg, meleg, hűvös, egymást érték s váltották fel. De csakhogy elmúlt Orbán napja, melytől e vidékbeli német sógor oly nagyon fél, t. i. addig egyre a fagytól tart, és ezen nap, úgy az azt megelőzők, kerti veteményeink, s szőlőhegyeinknek nem ártottak. Az olykor meglehetősen esőáztatta földek, a gyakori szelek miatt, csakhamar kiszáradtak, pedig Balaton vidéki kevés vetésföldeink, a gyakori üdítő esők után jutalmazhatják csak birtokosaikat. E hó folytán több helyütt volt jégeső, melyek szerencsénkre, nagyobb kár nélkül vonultak el. Oh, de a balga felfogású s képzelődésű nép, egy ily viharos, villámczikázó jelenet alkalmával, minő vélemény- s meggyőződésben van! Ugyanis, V…(eszprém) város cserháti részében, midőn a vihar egyre süvöltött, majd dörgött, villámlott, látták a „garaboncziás diákot!” Látták pedig sárkányon lovagolva, nyargalva, egyik felhőből a másikba szökve, mígnem ezután tejes komedentiáért, a földre alászálla, parancsolván a fellázadt elemeknek! Boldog együgyűség!