Amiről az időjárás mesél 2013. 06. 06.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

Nyárelő havának legtalányosabb dátumát június 8-án, Medárd püspök névünnepe jelzi. Ha ezen a napon megerednek az ég csatornái, néhány héten át igencsak szükségünk lesz az esernyőre – tartja a népi jövendölés. Ellenkező esetben viszont – szintén a régi megfigyelések szerint – 40 napos szárazság várható. A regulába foglalt és jól ismert jelenség mögött tulajdonképpen az úgynevezett „európai monszun” uralomra jutása vagy elmaradása áll, aminek törvényszerűségeit Cholnoky Jenő Veszprém szülötte írta le ázsiai tapasztalatai alapján.

Tavasz végén az óceánhoz képest a szárazföld jóval erősebben felmelegszik, a kialakuló hőmérséklet különbség légnyomás különbséget idéz elő, amelynek hatására megindul a hűvösebb, páradús, óceáni eredetű légtömegek beáramlása a szárazföld belseje felé. A nyugati szél gyakorivá válik, növekszik a csapadékhajlam, ismétlődő záporok, zivatarok kialakulására kell számítani.

Megvizsgálva a csapadékmennyiségek sokéves eloszlását, az kettős hullámot mutat. Az első „csúcs” május, június, július hónapokban van és ez a nagyobb méretű. A másik szeptember, október, november hónapokra esik, de kevesebb csapadékkal. Ha a területi eloszlást is megnézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a jelenség nyugaton, az Alpok peremén júliusban, a Dunántúli-dombvidék és a Bakony térségében májusban, az Alföldön és az Északi-középhegységben júniusban a legerősebb.

Az „európai monszun” létéről a múlt század első felében még heves viták folytak, ma azonban már a meteorológusok többsége egyetért abban, hogy a légkörfizikai folyamat jellegét tekintve, a kifejezés joggal alkalmazható a Közép-Európában is igen nagy gyakorisággal előforduló légköri folyamatra. Ez a jelenség a nyár-eleji, nyári hőcsökkenésben és csapadékmaximumban, a felszíni sugárzási értékek visszaesésében, a felhőzet növekedésében, és a határozott nyugatias szélirányban, időjárásunk összetett légköri folyamataiban egyértelműen megnyilvánul. Természetesen nem olyan határozottan, mint Indiában vagy Ausztráliában.

A népi tapasztalat rámutat a tendenciára, de a június 8-i dátumhoz nem kell okvetlenül ragaszkodni. Az a bizonyos negyven nap is irreális, mert hazánkban még nem fordult elő 40 napig tartó eső. Valószínű, hogy a bibliai özönvíz negyven napja jelenik meg a jövendölésben és nagyobb mennyiségű, magszakításokkal, de hosszabb ideig tartó, csapadékos, hűvösebb időszakot kell a 40 nap helyett értenünk.

Medárdi csapadékkezdetnek tekintették a Veszprémiek 1819. június 7-ét is,amikor éjjel 4 és 5 óra között jégzivatar volt, amely a vetéseket elpusztította. Ilyen jégverésre a korabeli feljegyzések szerint legöregebb emberek sem emlékeztek. Ugyancsak meglepte a régieket 1821. június 9-ének – Pünkösd szombatjának - időjárása is, amikor több helyről veszélyes zivatarokat, majd erős lehűlést jegyeztek fel a krónikákban. A hideg betörés következtében nem csak a felső vármegyékben és a Mátrában, hanem Veszprém vármegyében a Szent-Gáli Bakonyságot is ellepte a hó.