Jelenlegi hely

Amiről az időjárás mesél 2013. 06. 13.

Győző képe

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

„Margit felhőtől fél, égi háborút vél.” – jósolták június 10-én a régi öregek. Egyes vidékeken Retkes Margitként emlegették ezt a napot, mert legalkalmasabbnak tartották a retek elvetésére. Szintén termésjósló nap volt június 11-én Barnabás napja, amikor: „Ha szép az idő, tele lesz a magtár; ám az eső csak pusztítja a szőlőt”. Június 13-a Páduai Szent Antalnak, a szembetegségek gyógyítójának, a reménytelen ügyek pártfogójának és az állatok oltalmazójának az ünnepe. Hajdanán ezen a napon fadarabok összedörzsölésével csiholtak új tüzet a tiszteletére, és a tűzön áthajtották a jószágot, hogy szépen nőjön és egészséges maradjon.

1854. Június 11-én írta a Vasárnapi Újság, hogy „Piros Pünkösd napjai s az utána következett múlt heti napok oly hűvösek valának, hogy megemlékeztünk téli kabátjainkra és a – jolsvai prófétára. Az elsőket felhúztuk, a másikról meggyőződtünk, hogy elvétette a kalapács nyelét. Tavasz elején azt jövendölte, hogy csak pünkösd táján lesz meleg időnk, addig ne is várjunk egyebet hidegnél és fagynál. Úgy akarta a sors, hogy ellenkezőleg üssön ki a dolog. Az egész május – kevés kivétellel – gyönyörű volt, csak a pünkösd emlékezett késő octoberre.”

Az előttünk álló időszak velejárója a Medárd utáni csapadékos negyven nap, ami gyakran okozott kellemetlenséget, bosszúságot a szabadtéri mulatságokat rendező fiatalságnak és a gazdáknak egyaránt. A helyi iparosok olvasóköre 1875. június 12-én tartotta juniálisát a „Betekints”- kertben. Egész nap borús volt az ég s minden percben várni lehete, hogy az ég csatornái megerednek. Hat órakor azután, sokan úgy gondolkodtak, hogy hátha mégsem fog esni s kimentek a kertbe. Hanem alighogy odaértek, hát bizony csak mégis megeredtek az ég csatornái s aztán csak úgy esett, mintha negyven napig meg sem akarna állani. – írta a Veszprém június 20-án.

1878. június 16-án reggel meglehetős nagy köd volt, de semminek sem ártott. Az úrnapi körmenetnek, mely a szokásos kegyeletes módon ünnepeltetett meg, igen kedvezett az idő. 1879. június 12-én, a nappali rekkenő hőség után erős égi háború volt, melyet sűrű és tartós záporeső kísért. A már-már eltikkadt növényzet új életre kelt. 1880. június 18-án, reggel ¼7-kor oly sűrű köd ereszkedett városunk fölé, hogy az ember azt hitte volna, hogy itt az ősz. Vetéseink elég szépek, de bizony hellyel-közzel meg vannak dőlve.

1882. június 11-én arról tudósított a Veszprém, hogy a veszprémi polgári dalárdának tegnapra szombat, június 10-ére a „Györe”-kertben jelzett juniálisának megtartása a közbejött kedvezőtlen időjárás miatt elhalasztatott. A legközelebbi napos idő lett arra kitűzve, mi falragaszok és lövések által fog a tisztelt közönséggel tudattatni. 1883. június 17-én arról írt a Vasárnapi Újság, hogy a Balaton-egylet kirándulására június 9-én este százötvennél többen indultak a fővárosból B.-Füredre, s esti 10 órakor érkeztek meg, esőben, a mi sokat rontott az ünnepies fogadtatáson.