Veszprémi márciusok anno...

1886. március 14-én írta a Veszprémi Közlöny: A Nagy-Kanizsa felől jövő személyvonat vasárnap délután Szabadbattyánnál elakadt s 24 órán át az utasok éhen, szomjan s a nagy hidegben ott sínylődtek. A Budapestről jövő vonat pedig Dinnyésen alul akadt el; de itt az utasok szerencsésebbek voltak, mert a börgöndi kasznár, Martin Lajos, szekerekkel és kocsikkal ment ki az utasokért s bevitte őket a lakásába, hol nyugodtan várták a vonat elindulhatását, mely csak 24 óra után indulhatott tovább. Az idén ugyan megjárták a téli utazók!

1886. március 21-én írta a Vasárnapi ujság: A márcziusi hó.Tavaszodni nem akar, és a hagyományos márcziusi hó förgetegek alakjában dühöngött még márcz. 17-ikén. A Bakony körül oly hózivatar volt, hogy a magyar nyugati vasút vonalain a vonatok csak hóekék előrebocsátásával közlekedhettek, sőt egy helyen keresztül hatolni sem lehetett, s az utasok csak átszállással mehettek tovább, másik vonaton. Ugyane napon Galicziában a legtöbb vasúton megakadt a közlekedés, a rendkívüli havazások miatt; néhol két napig tartott a vasút felszabadítása.

1887. március 19-én írta a Veszprémi Független Hírlap: Tél van, szomorú tél. Óriási hótömegek borítják városunkat s vidékét. Ma pedig az első tavaszi nap volna. Bizony csak bolondok – a kalendáriom-csinálók!

1887. március 20-án, a Veszprémi Közlöny: Azt hittük, hogy a szép napok után az átmenet a télből a tavaszba szintén szép lesz. Csalódtunk. Most van igazán tél. Erős és sok havunk van és az idő kemény foga azt sejteti, hogy nem egyhamar lesz vége.

1889. Március 15-én írta a Veszprémi Független Hírlap: A tavasz azzal köszönt be, hogy aktuálissá lesznek a biblia ama részei, melyekben Mózes megírta az özönvizet. Nálunk is megnyilatkoztak e héten az egeknek csatornái s úgy beborult, mintha esni készülne negyven nap és negyven éjjel. Mindenki, kit dolga a szabadba kihajtott, sietett, hogy födél alá juthasson, mert esernyő sem használt a sűrűen csurgó csapadék ellen. Künt a szabadban egész kis tengerek képződtek az olvadó hótól és sűrű esőtől. A mi csendes Séd folyónknak is megártott sok a jóból. – Vészkürt jelezte kedden éjjel, hogy a jó folyó kiáradt, alaposan megriasztva a Hosszú-utcza alsó részein lakókat, behatolt egy-két házba, ürge módra kiöntve a csendesen stunnyadó embereket. – Hagymáskér körül már nagy kiterjedésű földeket öntött el az ár. A Berger-féle malmot körül ölelte, úgy hogy életveszélyes volt onnét a külvilággali közlekedés. Itt a tavasz. Úszunk nyakig – a sárban.[1]