2013 decembere óta több, egymást követő viharciklon okozott rendkívüli károkat Európa atlanti partjainál. Nagy részt ezeknek köszönhetjük az enyhe telünket.

A december végi viharok [1] elvonultával január közepén ismét délebbre tolódtak a ciklonpályák és január 18–19-én egy gyorsan fejlődő ciklon Spanyolországban és Portugáliában okozott áradásokat és a partvidéken orkán erejű szelet. Ezt követően január 25-én ismét egy klasszikus viharciklon érte el a Brit-szigeteket, melynek centruma szerencsére északon vonult el, de a felhőrendszeréből így is jelentős mennyiségű eső hullott Angliára és Skóciára egyaránt. Ezt valamivel gyengébb légörvények követték január 28-án, majd február 1-én. Ezután ismét egy déli pályájú ciklon csapott le Spanyolország és Portugália partjaira február 6-án, amit 8-án egy Angliát érintő északi, majd 9-én ismét Portugáliát és Spanyolországot sújtó déliesebb pályájú ciklon követett. Ha nem is okozott mindegyik ciklon katasztrófát, a rendszeres nagy csapadék elsősorban Dél-Angliában kritikus árvíz-helyzetet okozott, illetve a francia és angol partoknál a hullámzás meggyengítette a partvédelmi műveket. Ezt a sorozatot követte újabb két nagyon heves klasszikus viharciklon február 12-én és 14-én, melyekkel e tanulmány foglalkozik.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat ehhez kapcsolódó tanulmánya itt olvasható [2].