Kosztolányi Dezső: Fekete Vénusz (részlet)
1
Zsoltár
Zord középkornak vajudásos éje
szállt szívemre éjszínű denevérként
s kárhozott vággyal dalolok tenéked,
Fekete Vénusz.
Gyertyaláng lobog, piros árny suhan ránk,
asszonyok gyűlnek fekete misére,
a papod vagyok s te az éjkirálynő,
Fekete Vénusz.
Bánatom nehéz miseköntösében
hódolok neked szomorú szavakkal,
illatos tömjén hízelegve bódít,
Fekete Vénusz.