Amiről az időjárás mesél 2013. 04. 11.

A Kassán megjelent Oktató és mulattató „Fillér-kalendáriom” 1837. közönséges év április – vagy Szent-György hava – időjárásának főbb bélyegeit az alábbiakban jelöli meg:

„Április karaktere a változékonyság, mert kellemes tavaszi napok gyakran esővel, viharszelekkel, sőt havazással is változódnak; a reggelek hűvösek, a dél meleg, azonban a légi melegség naponként növekedik. Az ezen hónapokban eső hódara és pászta záporesők többnyire nagy villányosságra mutatnak. A hónap vége felé kemény nyugati szelek szoktak fújni. Ha akkor, midőn a fák virítnak, derek és ködök járnak, kevés a gyümölcs. Áprilisi esőktől sok függ. Áprilisi szárazság minden tenyészést megakaszt.”

A hónap szeszélyességére emlékeztet bennünket Francsics Károly veszprémi borbélymester is, aki 1856. április 14-én – hétfőn – azt jegyezte fel a naplójába, hogy „az idő rút, komor volt, fertelmes nagy szél sodorta utcahosszat a füstölgő port.” Ugyancsak Francsics naplójából való az alábbi bejegyzés is, 1862. április 10-éről: az „időnk gyönyörű volt! A nap minden reggel mosdva [tisztán] jött fel, és alkonyatkor pompás fényben nyugodott le. A gyümölcsfák telis-de-tele voltak virággal, és mintha mindennap szebbek lettek volna.”

Áprilisban hét tél, hét nyár, - tartja a népi jövendölés. Az előbbire emlékeztet bennünket a Veszprém 1877. április 22-én megjelent tudósítása: „Időjárásunkannyira megfeledkezett magáról, hogy az ártatlanul kicsalt és szép fejlésnek indult természetet egyszerre el akarta fojtani. Múlt kedden (április 17-én) becsületes télre virradtunk; úgy esett a hó plus 1° (1,2°C) mellett, hogy szinte vaczogott bele a fogunk. Nem hiába április van, de az idő áprilist is jár. Mindenkinek aggodalom ül az arczára, mi lesz a termésből, míg végre nagyot lélegezhettünk, midőn a havat folyton borús idő mellett eső váltotta fel, mely, úgy látszik, legalább a száraz fagyot nem engedte kártékonyan működni, és így bizton mondhatjuk, hogy termésünk nem sokat szenvedett.”

1878 áprilisa sem kényeztette el a régieket. Április 14-én arról írt a Veszprém, hogy „a héten már lehetett fecskéket látni. Ezek is megjárták szegénykék, azt gondolták, hogy tavaszt találnak, de biz mi nálunk még csak a naptárban van a tavasznak nyoma.” Két héttel később − április 28-án – a húsvéti napokról az alábbi tudósítást olvashatjuk: „Amily szépek voltak a nagyhét napjai, oly borúsak és szelesek voltak a húsvéti ünnepekéi. Húsvét hétfője (április 22.) néhány rövid perczre még jégesőt is hozott d. u. ¾ 3-kor. Azóta időjárásunk folytonosan borús és esős, sőt ködös is, minek ismét a gazdák örülnek rendkívülileg, mert az eső már várva-várt vendég volt. A búzaszentelési körmenet (Szent Márk napja, április 25.) az eső miatt elmaradt.”

1879. április 13. Nagyhét.Időjárásunk a nagyhétnek egészen megfelelő szomorú mezt öltött magára folyton borús és esős volt. Nagyszombat sűrű ködesővel köszöntött be és kevés kilátást nyújtott a derűre a feltámadásig. [Veszprém]