NAPKELTE: 07:05 | HOLDKELTE: 00:59 |
NAPNYUGTA: 16:05 | HOLDNYUGTA: 13:17 |
További csillagászati adatok |
Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály! – köszöntötték egymást ilyenkor a jószág kihajtására készülő pásztoremberek. Tették ezt annak tudatában, hogy amíg a sárkányölő György vitéz jeles névünnepe (24-én) az igazi meleg idő évadjának nyitányát jelöli, a szeptember végi Mihály arkangyal napja ennek a végét jelképezi.
Szent György nap egyébként ősidőktől fogva igazi tavaszkezdet, a hozzá kapcsolódó természet-varázslás és a jószágot a legelőre kihajtó pásztorok ünnepe volt, ami sokfelé mágikus mozzanatok kíséretében zajlott. Hajnalban az asszonyok lepedővel szedték föl a harmatot a mezőn, amit aztán kicsavartak a vászonból és a tejhozam gyarapítása végett a tehenekkel itattak meg. A lányok szintén "„Szentgyörgy-harmattal” mosták meg az „orcájukat”, hogy szépek legyenek. A Szent György éjjelén gyűjtött gyógyfüvek is varázserővel bírtak, szedőik – a bűbájos vénasszonyok − ilyenkor a Gellért-hegyre nyargaló boszorkányokat is megláthatták.
A pásztorok szegődtetése és szolgálatba állításuk mellett ugyancsak ezen a napon fogadták az uraságok az éves cselédeket, akiknek a szolgaidejük kerek egy esztendeig tartott. Szintén György napján választották a falubírákat, szőlős vidékeken a hegymestereket és a csőszöket is. Időjóslás is tartozik e jeles naphoz: ha a békák Szent György nap előtt megszólalnak, úgy korai nyár várható, de más megfigyelés szerint a korai béka-brekegés száraz nyarat jelent.
Azt nem tudjuk, hogy 1884-ben mikor szólaltak meg először a békák, de április 26-án arról írt a Veszprémi Független Hírlap, hogy „Időjárásunk egy hét óta borzasztó. Rosszabb a legkeményebb télnél. Hideg, esős, ködös napok váltják egymást; téli kabátban térdig sárban járnak az emberek. A hajnali fagyok sok kárt okoznak.”
Egy év múlva, 1885. április 25-én szintén a Veszprémi Független Hírlap arról tudósít, hogy „Időjárásunk már kétségbeejtő! Tartós kánikulai hőség hervasztja a növényzetet s vetéseket. Ha pár nap alatt esőt nem kapunk – a gazdavilág siralmas esztendőnek néz elébe!” Április 26-án a Veszprémi Közlönyben is hasonló tartalmú tudósítást olvashatunk: „Egész kánikulai napokat élünk, még árnyékban is meleg van. Nem örülhetünk ennek, mert majd később bánjuk meg. A búza-szentelési körmenet a nagy szél és por miatt nem volt megtartható. Valóban városi hatóságunknak gondoskodni kellene arról, hogy akkora por ne legyen városunkban, mely minden járást az utczán szinte lehetetlenné tesz.”
Egy év elteltével, 1886. április 24-én, az időjárás újabb kilengéséről olvashatunk a Veszprémi Független Hírlapban: „Időjárásunkpár nap óta zord. Csütörtök (22-én) reggel hó esett, mely pár percz alatt fölolvadt, tegnap (23-án) virradóra pedig iszonyú köd volt, mely a gyümölcs-csirákra roppant kárt tett. Ma – (szombaton) úgy látszik – már jobbra fordul az idő.”
1887. április 23: „Időjárásunknyárias. Semmi eső, semmi felhő. Vetéseink nagyon sínylik ezt a száraz meleget. [Veszprémi Független Hírlap]