Amiről az időjárás mesél 2013. 05. 02.

A Kassán megjelent Oktató és mulattató „Fillér-kalendáriom” 1837. közönséges év május – vagy Pünkösd hava – időjárásának főbb bélyegeit az alábbiakban jelöli meg:

Májusban az időjárásnak már állandóbb karaktere van. A reggelek hűvösek, a delek melegek, tiszták és szelesek. Az első tíz napban a meleg sebesen növekedik, de a hónap közepe körül megállapodik, sőt gyakran hideggé változik. A kökény virágzási hideg ritkán marad el. Gyakran derek és nagy hidegek is eléfordulnak, mint tavaly történt, melyek néha nagy szárazsággal párosulva, a mezei-gazda reményét tönkre teszik, a boros gazdát pedig végképp megrontják. Ilyen időnek csak a borkereskedők szoktak örülni. Egyébiránt száraz márciusra, nedves áprilisra, ha hűvös május következik, akkor a mezei- és szőllősgazdák csűrjeik és pinczéik megtelnek.

A népi jövendölés szerint, ha a május elseje előtti éjjelen eső esik, nagy termés várható, de ha hideg van, vagy fagy, akkor termés nem lészen. Május elsejét a babonásabbak gonoszjáró napnak tartották, ugyanakkor termőnap volt a kenderre, üres nap a borsóra. Tiszta időjárása jó búzatermést jósolt. Természetesen voltak olyan évek, amikor a tél még nem ért véget, vagy visszatért májusban is. Bolgár Mihály feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1786. május havának eleje annyira hideg volt, hogy az ablakok is izzadtak; 8-án délben villámlani és esni kezdett, sűrű jégeső kíséretében, mely egy egész álló napig tartott.

Sajátos időjárás volt ez az idei. – írta a Vasárnapi Újság 1873. május 4-én. Télen tavaszunk volt. Ibolyát s epret árultak az utczákon. Tavasz kezdetével oly meleg idő járt, hogy mindenféle zöldség, melynek idénye még csak másfél hónap után következik be, kapható volt a piaczon. Már félni kezdtünk, hogy ha ez fokozatosan így halad, összeperzsel a nyár bennünket. Meleg, verőfényes napok kicsalták a közönséget a zöldbe, s hol szekrénybe, hol zálogházba vándorolt a téli ruha nyaralni. – Akkor jön az első május, az első tavaszi nap, mikor a fű kizöldül és lombot ölt az erdő. Megszoktuk már, hogy e napon túl, ne legyen tél többé. S íme mi történik? Mintha a tél csak elkésett volna, de nem szándékoznék kimaradni, – már ápril utolsó hetében megindulnak az északi szelek, hideg esőt, darát, sőt havat kergetve maguk előtt s mívelnek roppant ijedelmet a már nyár elé készülő emberek között. A hévmérő, mely a tél derekán nagy kínnal bírta elérni kis időre a fagypontot s 10 – 12 fokon állt többnyire, – a tavasz közeledtével egyszerre leszalad 2 – 5 fokra s megmarad rajta konokul napokon át reggelenként. Az ország minden részeiből derekről írnak, a mik repczét tönkre tesznek, gabonavetést pusztítanak, időnek előtte kileveledzett gyümölcsfákat megpörkölnek, nedvbe hajlott szőlőt elfagyasztanak. A téli kabát újra előkerül, s az ismerősök dideregve nyújtanak egymásnak kesztyűbe burkolt kezet. Május elsején, a kirándulás nagy napján, a tavasz ünnepén, komor mogorva felhők borították az eget s alászitált a hideg eső. Egész nap rossz volt az idő, – délután előbb dara, aztán zápor, majd jég esett.