Amiről az időjárás mesél 2013. 12. 22.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

Bolgár Mihály feljegyzéseiből ismert, hogy 1798. december 22-én fokozatosan kezdett növekedni a hideg, még pedig a következő sorrendben: 23-án: mínusz 10,0°C, 24-én reggel: –11,0°C, este: –17,5°C. 25-én: –18,7°C. 26-án volt a legnagyobb: –21,2°C. Egyebekben pedig ugyanezen időtájban máshol is igen hidegek voltak: így Grácban –26°C-ot mutatott a hévmérő. December 27-én másfél láb magas hó esett, mely folytonosan növekedett egész a következő év február 8-ig, amikor is még mindig –7,5°C volt a hideg.

1848. december 25-éről jegyezte fel Francsics Károly, veszprémi borbélymester, hogy „hétfői nap és karácsony napja volt, s cudar hideg volt! Reggel 6 óra előtt már peregtek a dobok, a nálunk szállásolt 700 újoncok valának tovább menendők, kik közt legalább is százat lehetne számlálni, kik a szörnyű hideg dacára csak pőre gatyában s egyetlen ümögben valának öltözve, sőt még néhányan mezítláb is találkoztak közöttük.”

Francsics naplójából ismert az 1870-es karácsony is: „december 25, vasárnap: Mégpedig karácsony. De még a természetben is karácsony van ám! Mert a hideg oly kegyetlen, miképp azt hinnők, hogy ég és föld összefagy. Az ég tükörtiszta, a lég metszően vonódik, búg; kinn a havon a kocsikerekek sikítanak, fütyölnek.

1875. december 12-én arról írt a Veszprém, hogy a hófúvások, melyek Veszprémből a közlekedést lehetetlenné tették péntekig, egész vidékünket uralják, s minden irányban 20 mérföldnyi kerületben dühöngtek a napokban. Herend község közelében a vaspálya mentén, a vágányokon helyenként 6 lábnyi, sőt magasabb hótömb fekszik. E vidéken rettenetes orkán dühöngött szombatról vasárnap virradóra. Egy helyről fölkapta a havat a magasabb fekvésű dombokon s betemette vele a völgyeket, a távirdát is megrongálta s a sodronyt is több helyt megszakítá.  De nemcsak itt, hanem tovább Vár-Palota s Szent-Mihály meg Zichyfalva közt is dühöngött a hófuvatag s ez állomások közt mintegy 25 távirdapóznát döntött ki.

December 19-én pedig arról tudósított, hogy a fagymég mindig tart. A jégpatkók ugyancsak divatba jöttek. Némely helyt fölvágták a jeget az utcákon, de sok helyen még sem lehet életveszély nélkül járni. Így, hogy csak egyet említsünk, a Róthfischer-sörház melletti lépcső aljától az árva utczára vezető lejtőn. Felhívjuk erre az illetékes közeg figyelmét. December 25-én pedig már arról írt a Veszprém, hogy „a karácsony boldog ünnepét üljük. − Hanem nem fehér a karácsonunk, mint még a múlt héten is remélhetők. Az utczák kellőképp sárosak s a házak ereszeiről csakúgy patakzik a hóvíz.”

1882. December 30-ánarról tudósított a Veszprémi Független Hírlap, hogyidőjárásunk locspocsra vált. Karácsony óta eső, sár, köd gyönyörködtetnek s az országutakon, Veszprém határában, tengelyig jár a kocsi az üledékben. Sárral jött az év – sárral végzi. Sarat is ért egészen. - A temető-hegyen, a roppant sok esőzés folytán egy düledező házikó összeroskadt.