Az időjárás. Az mindig változékony, csak nem egyformán

Figyelemre méltó és elgondolkodtató tanulmányt olvashatunk a vmeteo-n „Megkésett tavaszodás” – címmel, Harcz Endre tollából. A cikkben leírtakat szeretném kicsit árnyalni és veszprémi történésekkel kiegészíteni!

1883-ban – és még sok más évben is – későn kezdett tavaszodni. Viszonylag enyhe volt a tél, de március 4-én azt írta a Veszprém, „A múlt napokban ugyancsak elfelejtettük ám, hogy kifelé megyünk a télből. Szakadatlan és erős, hideg szélvihar korbácsolta fejünk felett a hol eső-, hol hófelhőket; hol ebből, hol abból egy-egy keveset juttatva. Míg végre tegnap szép napos és szélcsendes időnk volt.”

Március 11-én: Itt a tél. Tegnap óta valóságos telünk van. Ha így tart, rövid idő múlva el leszünk a világtól zárva.

Március 24-én: Időjárásunk egész télies. Hó, fagy, folyton váltakoznak ím húsvét idején. Kérdés: Korán jött-e a húsvét, vagy későn jő-e a tavasz?

„A rendkívüli hideg márczius közepén egész Európában mutatkozott. Csehország határán az Elba vize befagyott, Badenben és Svájczban a vasúti közlekedés megakadt s nemcsak a Rivierán, de Olaszország délibb részeiben is igen sok hó volt. Szardiniában a nagy hótömeg a távíró-huzalokat rombolta szét s a Római Sz.-Péter-templomot is hó fedte. Spanyol- és Olaszországban, hol a tavaszi tenyészet már meglehetősen előre haladt, rendkívül sokat ártott e nagy hideg, mely e mellett különösen ez országokban nagyobb is volt, mint a téli hónapok alatt. − írta a Vasárnapi Újság [XXX. évfolyam, 13-ik szám, 1883. április 1. 213. oldal]

Április 8-án: Szegény fecskék. Itt vannak a tavasz kedves hírnökei, a fecskék. De szegénykék nem tudják meggondolni, mi történt velük. Téli bundákban járunk, és mégis didergünk; a fák még rügyezni sem mernek; az a sár, melyből boldogságuk fészkét akarják rakni, csonttá van fagyva. Mi ez? – Menjetek vissza ti kedves madárkák oda, ahonnan hozzánk repültetek és mondjátok el, hogy nálunk kinn is, benn is tél van még.

Ennyit a tavaszról!

Ami a 2010-ben lehullott csapadékmennyiséget illeti, valóban szélsőséges volt, országos átlagban mindenképpen, de állomási viszonylatban már nem példa nélküli. Veszprémben sem! Az éves csapadékösszeg a repülőtéri állomáson 912 mm-nek, a városi éghajlati állomáson (Harmat utca) 1003 mm-nek adódott. Májusban a sokévi csapadékmennyiségnek közel háromszorosa (279%), szeptemberben pedig több mint háromszorosa (326%) hullott térségünkre. Országosan több állomási, éves és havi rekord is megdőlt. Nálunk, az 1860. óta jegyzett rangsorban az évi csapadékösszeg maximuma továbbra is az 1910-ben mért 1194 mm maradt, második az 1916-ban mért 967 mm, harmadik az 1927-ben mért 947 mm. A 2010-es év az előkelő negyedik helyet foglalja el. Nem dőlt napi és havi csapadékösszeg sem, de a mérhető csapadékú napok száma az átlag fölött, 150 közelében alakult.

Míg 2010-ben 290 mm-el több, 2011-ben 240 mm-el kevesebb csapadék hullott térségünkre, mint a sokévi átlag. Ez a két adat is megerősíti, hogy szélsőséges csapadék viszonyok, áradások, aszály, belvíz egymást követő években, sőt egy éven belül is kialakulhatnak a Kárpát-medence térségében. Az év során csupán júliusban esett az átlagostól több csapadék, decemberben átlag körüli, a többi hónapokban jóval átlag alatti mennyiségeket regisztráltunk. A legszárazabb hónap a november volt, a havi csapadékösszeg 0,3 mm-nek adódott. Országos viszonylatban is a Dunántúl középső régiója, a Bakony és Balaton térsége bizonyult a legszárazabb területnek. A csapadékos napok száma is jelentősen alatta maradt az átlagos értéknek (2010-ben 156 nap; 2011-ben 96 nap) és havazásos, zivataros napból is jóval kevesebb volt, mint a szokásos mennyiség.

Róna Zsigmond: Éghajlat című művében (II. rész. Magyarország éghajlata, Budapest, 1909.) az aszályról a következőket írja (419-421. oldal): „Ha Magyarország bármely táján az évi csapadék nem üti meg a 400 mm-t, az már nagyon száraz esztendőnek minősítendő, a mely nem jár súlyos következmények nélkül. Ezen bajok kivált akkor öltenek ijesztő méreteket és valósággal elemi csapásként sújtják a közvagyont, ha a szárazság már kora tavasszal kezdődik és a vetés a tulajdonképpeni tenyészési időszakban vízhiány miatt elsatnyul, úgy hogy a nyári hőség a vetés szomorú sorsát csak megpecsételi. Ilyen volt az 1863-iki esztendő, a melyhez igen szomorú emlékek fűződnek. Az egész Nagy-alföldön sem gabona, sem takarmány nem volt és nagy ínség uralkodott…

Nézzük milyenek voltak az 1863. évnek a csapadékviszonyai. A bécsi meteorológiai intézet kiadványaiból összeállítottuk néhány állomás csapadékadatait… Annyit konstatálhatunk, hogy Budapest, Nyitra, Magyaróvár, Veszprém egész évi esőmennyisége (328 – 379 mm) roppant kicsiny, továbbá, hogy az állapot a délnyugoti megyékben… sokkal kedvezőbb lehetett, mint a többi tájakon.

Két évvel később, 1865-ben megismétlődött a szárazság. És bár meteorológiai tekintetben ezen év is nagyon nevezetes, a szárazság gazdasági következményei még sem voltak annyira érezhetők, mint 1863-ban. A minek oka, hogy az eső márcziusban és júniusban mégis a legtöbb helyen elég tekintélyes volt… A hatvanas években dúló szárazságok a nagyközönséget, a tudományos köröket is nagyban foglalkoztatták és sokan egész komolyan a Tisza-szabályozásban, illetőleg az árterek és mocsarak kiszárításában keresték az aszály okát. Holott a Tisza-szabályozás előtt is voltak aszályos esztendők, és sajnos azóta is volt bennök részünk.”

Csak halkan jegyzem meg, az OMSZ az adatsorát 1900-tól használja összehasonlításhoz, a „mérések kezdete óta” kifejezés kicsit tágabban értelmezhető, Veszprémben például 1860. március 1-én kezdődtek a hivatalos meteorológiai megfigyelések. Nálunk ez az időpont a mérések kezdete!

Ami a 2012. márciusi csapadékösszeget illeti, szintén nem példa nélküli. (Ekkor a repülőtéri állomás 3,3 mm-t, a városi 6,1 mm-t jelentett.) 1862 márciusában 4 mm, 1894 márciusában 7 mm eső hullott a városban. És az igazi meglepetés: 1910-ben, a mindeddig legcsapadékosabb évben 6 (hat!) mm eső esett.

Én nyugodt vagyok! A rekordok – akár a sportban – időnként megdőlnek!

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató, Veszprém