Amiről az időjárás mesél 2013. 11. 10.

Kovács Győző meteorlógus, helytörténeti kutató rovata.

A korabeli kalendáriumok tanácsai szerint: „Szent András havában tyúkmonyat (értsd: tojást) és mézet egyél. Nem árt a tehénhús és a gyümölcs. A fürdő nem hasznos. Békét hagyj Vénusznak! Semmi állatnak a fejét meg ne egyed. Keveset igyál, italodban álljon bors fű, zsálya és izsók. Purgációval is élhetsz.” A  novemberben születettekről  pedig  azt  olvashatjuk,  hogy:  „örvendezhet  boldog Szent András, mert drága, becsületes, nemes bölcseket, okosokat, takarékos életűeket és jó elméjűeket szül e világra; minden dolgaiban jámbor, tökéletes, hű és igaz,  istenfélő,  igazságszerető,  barátságos,  jó,  szerencsés  gyermeket  szül.  Ha őket valami mesterségre fogod, bizonyára rövid nap jó gyümölcsét látod.” A régi öregek, hogyha az elkövetkező hideg vagy meleg telet előre meg akarták jósolni, levágtak a nyers bükkfáról egy nagy forgácsot, és ha az száraz volt, meleg telet jövendöltek, ha pedig nedves volt, akkor hideg telet jósoltak.

A gazdasági év másik zárónapja – Mihály mellett – Márton napja, november 11-e volt…

Szent Mártont a jószágok patrónusaként tisztelték és országszerte lakomákat  rendeztek  ezen  a  napon. Az ünnepi eledel általában egy szép, tömött liba volt, mert a néphit szerint: „aki Márton napon libát nem eszik, egész évben éhezik.” A boros-gazdák sem hagyták ki a regulájukból szent Mártont, hiszen azt tartották, hogy „az új-bornak szent Márton a bírája”, ugyanis a lúd mellé ekkor került az új bor először az asztalra. Lakoma után a Márton-lúd csontjából időjóslást végeztek: ha a mellcsontja hosszú és fehér volt, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor pedig sáros és esős telet. A régiek a Márton napi időből is jósoltak. Azt tartották, ha Márton fehér lovon jön enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Egy régi mondás szerint: ha Márton napján, a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.

Korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy Márton nem egyszer jött fehér lovon…

1544. november 9-én Kecset Márton veszprémi püspök azt jegyezte fel a naplójába, hogy magas hó volt. Bolgár Mihály gyűjtéséből ismert, hogy 1789-ben november 12-én állottak be a hidegebb napok. 1868. november 10-én arról írt a Veszprém, hogy: „Időjárásunk határozottan télire fordult. Eső, hó, jég folyton változnak, csak a hideg és a nagy szél állandó, és nem engedi elfeledni, hogy a Bakonyban lakunk.” 1876-ban is ezen a napon, november 10-én virradóra köszöntött be a tél teljes mivoltában. A hó oly szép mennyiségben esett, hogy tél derekára is beillett volna. 1880-ban az első hó november 9-én esett le, de oly csekély mennyiségben, hogy a nyirkos talaj azonnal elolvasztotta. 1883. november 10-én arról tudósított a Veszprémi Független Hírlap, hogy „időjárásunk kétségbeejtő. Egy hét óta borult, ködös atmosphera mellett majd szüntelenül esik. Az országutak felázottak, és utcáinkon is tengelyig járnak a kocsik a sárban. Meddig tart ez még? – teszi fel a kérdést a korabeli tudósító.

Összeállította és közreadja: Kovács Győző Gyula