NAPKELTE: 07:02 | HOLDKELTE: 22:46 |
NAPNYUGTA: 16:06 | HOLDNYUGTA: 12:45 |
További csillagászati adatok |
Kovács Győző meteorlógus, helytörténeti kutató rovata.Alexandriai Szent Katalin névünnepe – 25-én – korunkban is a hajdani, rigmusba fogott időjárási megfigyelést juttatja eszünkbe: „Ha Katalin locsog, a karácsony kopog.” Sokszor bevált tapasztalat, hogy az ellentét fordítottja sem alaptalan feltételezés, mert a november végi kopogós fagyokat – időjárásunk szakaszosságából eredően – gyakran enyheségbe fordítja az ünnepek előtti, alatti időszakot. Katalin névünnepén különösen az asszonyok tartózkodtak a nagyobb munkáktól és a férfiak sem fogták be a lovakat a kocsi elé. Katolikus vidékeken leálltak a malmok, a kendergyárak, a munkások a kerekek mozdulatlanságával emlékeztek védőszentjükre, merthogy Katalint az üldözői kerékbe törték.
November végén általában visszavonhatatlanul beköszönt a tél. Erre utal Francsics Károly naplóbejegyzése is 1849. november 29-én, csütörtökön: „alkonyatkor a Balonbini ezredből egy batalion (zászlóalj) katonaság (a törzzsel, vagy stabbal) jött városunkba, kik is Keszthelyre téli szállásra valának menendők. A szörnyű zivatar itt szorítá őket, s két egész napot tartának nyugnapot”. Másnap, november 30-án (Francsics születésnapján) pedig a következőket olvashatjuk: „este borzasztóan dühöngött a szél, össze-vissza sodorta a havat már alkonyatkor, s midőn lefekvésemkor eloltám gyertyámat, s ágyam szélére ültem, szinte beordít a nagy szobánk rozzant ablakain.”
1854. november 26-án arról írt a Vasárnapi Újság, hogy „a hirtelen beköszöntött csípős hideget, már a múlt hét végén lágyabb idő váltotta fel, mely folyvást tart különféle kiadásban, a ködöt permeteg, azt, egykét marék hó, ismét köd, megint egy kis fényes nap, váltogatják fel egymást.” 1866. november 25-én pedig arról tudósított a Veszprém: „Vidékünka hét közepén hullott tetemes hó miatt egészen téli szint öltött, örömére faárusoknak és favágóknak.” 1867. november végére „Időjárásunk teljesen télire fordult.” – írta a Veszprém november 24-én. „E hó 21. s 22-én erős hideg volt nagy szelekkel. 23-ára, virradóra jókora hó esett, mely azonban hamar olvadásnak indult a bekövetkezett napos idő folytán. A Papod tető, Csatár ormai mindamellett fehérlenek a hótól.”
„A hóhárom nap óta folyton esett! Időjárásunk egyszerre télies szint öltött. Az egész város hólepellel van borítva, a lég nyomott s állandó ködtől sűrített. – írta a Veszprém 1875. november 28-án.
Az alábbi tudósítás 1876. november 19-én jelent meg a Veszprémben: „Egy baj sosem jár magányosan. Épp mikor legrosszabb az idő, akkor tagadja meg rendesen a piaczi kút is a szolgálatot. Ilyenkor természetesen az Úr-kútról kell vizet hordani; de ott meg a lépcsők oly vastag jégkéreggel vannak bevonva, hogy csak életveszéllyel lehet magához a kúthoz férni. Ne kutassuk, kinek kellene azon segíteni; a kötelességre úgyis mindig fogni kell az embereket, hanem a szomszédos férfiak közül csak találkozhatnék valaki, ki, ha másért nem, legalább a „sajtáros kisasszonyok” kedvéért egy-két balta-vágással, meg egy pár marok hamuval vagy murvával oly könnyedén segíthetne a dolgon. Hja, ilyen időben még a lovagiasság is megfagy.”