Amiről az időjárás mesél 2013. 05. 09.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

A néphit azt tartja, hogy ha Fülöp és Jakab napja (május 1.) száraz és meleg, úgy bő termés lesz, ám ha Fülöp és Jakab napján hűvös vagy nedves az idő, úgy közepes lesz az aratás. – A Pongrác-napi (május 12.) eső jó a mezőnek, de árt a szőlőnek. – Ha pünkösdkor szép idő van, úgy sok lesz a bor. – Nedves Pünkösd, száraz Karácsony. Pongrác, Szervác, Bonifác (május 12, 13, 14.) a három híres fagyosszent napja, akik gyakran okoztak kellemetlenséget a gazdáknak a csatári búcsú körüli napokban, amikor hagyományosan Veszprémben és környékén eső is esett, vagy hűvösre, szelesre és nem egyszer havazásra váltott az időjárás.

1836. május 11-éről azt jegyezték fel a régiek, hogy „A krumpli és kukoricza mezeinken elfagyott. A’ régibb gazdák azonban tapasztalás után azt hiszik, hogy ismét csirába jönnek. A’ tavaszi vetésből csak takarmány leszen. Réteink nem igen biztatnak az eső hiánya miatt. A’ szőlőt sokan újra metszették. Gyümölcseink elfagytak. A’ gabona ára jóval feljebb ment.” Bartócz József a csutorások céh feljegyzéseiből gyűjtötte azt a hírt, hogy 1836. május 12-én Veszprémben hó esett és „olyan hideg volt, hogy újra elő kellett venni a télikabátot és a nagy hideg mindent elvett”.

1879. május 5-én, hétfőn éjfél után ½1 órakor a tömérdek sok eső következtében a várhegynek egy jókora földrésze meglazult és oly erővel csúszott le Tóth Péter tobakos-mesternek a hegy alján levő boltíves házára, hogy annak tetejét, boltívét és falát benyomta és az épp abban a szobában háló Tóth Pétert, hat éves Marcsa nevű leányával együtt agyonzúzta. Az óriási robajra felrezzentett szomszédok közül elsők voltak a derék honvédek, kik Magyar Ignácz őrmester vezénylete alatt 16-an a szerencsétlenség színhelyén termettek és a kiásási mentő munkát azonnal megindították, mi a szerencsétlenség első zavarában és perczeiben a mentőszerek hiánya miatt felette nehéz volt. De az embererőt haladó fáradságos munkának mégis sikerült Tóth Pétert a romok alól még élve kiszabadítani, noha ez az élet pár percznél tovább nem tartott, mert mire a közeli szobába vitték, már halott volt. A szerencsétlen leányka fejét össze-vissza zúzták a romok és így azt csak, mint hullát húzhatták ki. – írta a Veszprém május 11-én.

1879. május 8-án déli ½1 tájban hatalmas záporeső vonult el városunk felett, mely villámlás és mennydörgés kíséretében annyi jeget szórt a nyakunkba, hogy a föld egy pár percz alatt hófehér lett. A jég mogyorónagyságú volt és így meglehetős kárt okozhatott a gyümölcsfák gyenge hajtásain. A jégeső átvonuló volt és így szerencsére alig tartott egy negyedóráig.

1879. május 11-én a tél köszöntött be hozzánk a szó legszorosabb jelentményében. Havas eső esett egész nap és oly hideg volt, hogy szégyenszemre téli kabátot kellett előrántani és befűteni. A hideg fokozódott vasárnapról hétfőre, annyira, hogy a Bakony teteje mindenütt fehérlett a hótól és több fagyás híre is jött a vidékről, így különösen a nagyvázsonyi uraságnak egy 70 éves erdőkerülője nagyvázsony-úrkuti útjában megfagyott, a szabadban. – írta a Veszprém május 18-án.