Amiről az időjárás mesél 2013. 05. 16.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata. 165 éve, 1848. május 16-án Francsics Károly veszprémi borbélymester azt jegyezte fel a naplójába, hogy: „Zsófimmal, 22 tanuló leányaival és 4 kis férfi gyermekekkel az úgynevezett Zsidó csárdában emlékezetes majálist tartánk. Gyönyörű nap volt.” 1849. május 21-éről pedig, hogy „Szokásom szerint hajnali 4 órakor keltem fel, s csakúgy pőrén mentem ki az udvarra. Gyönyörű volt a hajnal, az égboltozat egészen tiszta minden felhőtől, a lég csendes, egyetlen levele sem mozdult pompás kis hársfámnak, melyet még 1842 tavaszán ültettem udvarunk közepére.”

1850. május 20-ika, akárcsak az idén, Pünkösdhétfő volt. Erről a napról így ír Francsics: „Május 20, Pünkösdhétfő. Midőn a várban, a nagytemplom tornyában négyet ütött az óra (hajnalban), már mi ketten a nevezett kertben (Halas-kert) valánk. A hajnal nem volt éppen fényes, mert az ég félborult volt, de a lég azért kellemes. Midőn a nap felkelt, és az átelleni hegy felett mind magasabbra emelkedett, fényesen ragyogott ki a mindinkább ritkuló felhők közül, és a gyümölcsfák leveleiről csöpögő harmatcsöppöket csillogásával kísérte le a harmattól szinte latyakos magas fű közé.”

1850 májusáról egyébként azt jegyezték fel a Piarista Rendház História Domusában, hogy az egész hónap igen esős volt. Május 22-én délelőtt fél 11-kor vészt jósló fekete felhők tornyosultak az égen. S valóban, kevés vártatva erős eső és jégzápor hullott alá. A csatornák vizei kiöntöttek; villám villámot ért, a melyek egyike a Csapószeren egy házat föl is gyújtott. A Szent-Anna kápolnába betört esővíz igen nagy károkat okozott, valamint a kiáradt Séd is a szomszédos kertekben.

1879. május 12-én virradóra a Séd kiöntött. A Sashegytől kezdve szántóföldek, rétek, kertek, malmok, udvarok és parti házak mind víz alá kerültek. Hegyi meggyülemlett esővíz lévén óriási robajjal és villámgyorsasággal futott csak keresztül és így a Séd még aznap visszatért medrébe, csak a mélyebben fekvő kertekben hagyva maga után iszap-vizet. Kár a letarolt kerti veteményekben, megrongált kerítésekben és tudtunkkal, Frikk Antal öt darab süldőjének elragadásában van, 17-én pedig hatalmas égiháború vonult keresztül városunk felett, erős villámlás- mennydörgés- és esővel. – írta a Veszprém 1879. május 18-án.

Májusi hóról és fagyról írt a Veszprém 1880. május 23-án: „A gyönyörű szép áprilisi időért ugyancsak megkaptuk májusban a magunkét. A pünkösdi ünnepek elég szép napos időt borítottak fölénk, de már pünkösd másnapja gyanította, hogy sok mindenre el kell készülnünk és csakugyan múlt kedden, május 18-án d. u. oly szép és óriási pelyhű hó esett, amilyen karácsonyra is beillett volna. Szerencse, hogy tartós nem volt. A meghűlt légkör 19-én meglehetősen leszorította a hőmérő fokait, úgy, hogy 20-ika reggelre már dér, 21-ikére fagy is mutatkozott, mely az érzékenyebb kerti veteményeknek, uborka, burgonya, paradicsom és egyébnek, hellyel-közzel ártott, amit azonban talán még kiheverhetnek. A vetések mindenütt szépek.”