Amiről az időjárás mesél 2013. 06. 27.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

A 21-én bekövetkezett fordulata óta – képzelt égi pályáján - alacsonyabban jár a Nap, visszaútját a legmelegebb évszakunk, a nyár koronázza. Ennek a váltásnak az ősrégi hagyományait, a fénykultuszt őrzi a június 21-ről 24-ére átigazolt Keresztelő Szent János, vagy, ahogy sokfelé ismerik: „Szent Iván” ünnepe.

Június 27-én van az egyik legnépszerűbb magyar szentnek, Lászlónak az ünnepe. Sok monda és legendás történet mesél a lovagkirály életéről, emberi nagyságáról. Mivel a korai gyepű-határ, Erdély végleges egybeépítése az országgal az ő uralkodása alatt történt meg, ezért Erdély patrónusaként is tisztelték és ábrázolásai főként az ország hajdani gyepű-vidékein lelhetők fel.

A hónap végén, június 29-én két apostolt is ünnepeltek és ünnepelnek ma is: Pétert és Pált. Az első az apostolfejedelem. A másik a népek apostola volt. Hagyományosan ezen a napon kezdődik az aratás, mivel a néphit úgy tartja, hogy a búza töve „Péterpálkor” megszakad. Sokfelé ekkor kezdték vágni a rozsot és a búzát. Ha ez utóbbi még nem érett meg a betakarításra, akkor egy-két kaszasuhintást végeztek csak, hogy jelképesen megkezdjék az aratást.

Péter-Pál napja valamikor dologtiltó nap volt. Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák a kaszálni tudó részes aratókat és a napszámosokat. A hiedelem szerint, aki a hajadonok közül ezen a napon elsőként hallotta meg a harangszót, az év végéig biztosan férjhez megy.

Június vége, július eleje gyakran hozott rekkenő hőséget a régmúltban is, amelynek általában heves zivatarok, jégesők vetettek véget. Bolgár Mihály feljegyzéseiben olvashatjuk, hogy „1806. június 28-ikán nagy zivatar volt; este 7 órakor erős jégzápor hullott alá; a dió-nagyságú jéggömbök némelyike 8 latot is nyomott. Ehhez hasonló jégesőre még nem emlékeznek az emberek. Elpusztítá Jutast, Csatárt és Márkót, de tovább nem ment. A kiket födetlen fővel talált a mezőn, azok fejét beverte. A nyugatra néző ablakok mind összetörtek; jóllehet a zivatar csak igen kis ideig tartott, mégis vastagon födé a mezőket a jég. Esti 9 órára kiderült az ég.”

1883. június végén arról írt a Veszprémi Független Hírlap, hogy „Vetéseink a múlt heti kedvező időjárás folytán igen szépek s gyönyörű fejlődésnek indultak. Reményeink ez ideig jó aratással bíztatnak.” Még ugyanebben a lapszámban (június 30-án) olvashatjuk az alábbi hírt is, hogy „Iszonyú jégeső vonult el városunk s határa fölött tegnap délelőtt, mely a vetésekben is igen nagy károkat okozott.”

A Veszprém július 1-én részletesebben tudósít az eseményről. Eszerint: „június 28-án d. e. 11 és 12 közt valóságos felhőszakadás volt városunk felett, mely mogyoró nagyságú jéggel volt vegyítve. Szerencse, hogy keskeny szalagban vonult és így nagy kárt nem tett. A hosszú utcza és a Séd melletti házak itt-ott szenvedtek.”