Amiről az időjárás mesél 2013. 07 .18.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

„Most aratok és szénámat takargatom, ami nedves benne fölfordítom. Ím, a kánikulák ránk igen erőlködnek, magamra azért jobb gondot viselek.” – a régi kalendáriumok ezzel a tömör versikével érzékeltették a kaszasuhintó július, embert próbáló, rekkenő hőségét. Amivel az idén már június közepe is előrukkolt, versenyre kelvén az 1908-as, az 1935-ös és az 1950-es esztendő – hasonló időszakának – forróságával. 1935 júniusa egyébként 2,0 fokkal volt melegebb, mint a sokévi átlag és akkor 28-án 36°C fölé emelkedett a délutáni csúcshőmérséklet. Az idei június – a közel egy hetes kánikula ellenére – csupán 0,4°C-kal volt melegebb, mint a sokévi átlag.

Július 20-a: Illés napja, a zsidó, görög és keresztény jegyeket egybekapcsoló naptári ünnep. Magyarországon bizánci hatásra alakult ki a kultusza, ortodox és görög katolikus környezetben a mai napig őrzik tiszteletét. Illés próféta elragadása a tüzes szekéren az ősi napmítoszokkal rokon.

Az aratókat ilyenkor, a viharos Illés és a szintén zivatart hozó Dániel aggasztotta. Sikerül-e károsodás nélkül kévékbe menekíteni a még lábon álló termést, nem hányja-e szét a fergeteg a gabonakereszteket. Régen sokfelé dologtiltó, gonoszjáró és termésjósló napnak tartották Illés próféta névünnepét, és ha beborult az ég, a vihar elűzésére kést vágtak az asztalba, vagy piszkafát, sütőlapátot, vaslapátot, kisbaltát dobtak ki az udvarra. A villámok ellen szentelt gyertyát gyújtottak. Zivatar idején gyakran mondogatták: Illés a sátánnal csatázik.

Akárcsak a mait, a régi korok időjárását is a változékonyság jellemezte. Gyakran olvashatunk júliusi hőségről, de hideg, csapadékos napokról is. 1866. július 22-én arról tudósított a Veszprém, hogy„Veszprém városábanfolyó hó 20-án a toborzás megkezdetett, a folytonos esőzés miatt azonban az nap csekély eredménnyel. Másnap délig (az esős idő dacára) 29 önkéntes jelentkezett, s ezek közül 26 bevált.” Bolgár Mihály feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1879. július 27-én oly nagy záporesőt kaptunk, hogy a Hosszú-utczai alacsonyan fekvő lakásokba több helyen betört a víz, sőt a Sz. Anna-kápolna is tele lett vízzel.

Kerényi Károly főorvos jegyezte fel a naplójába 1880 júliusáról, hogy 18-án: reggel 7 órakor árnyékban 22°R (27,5°C) meleg, szélcsend. Délben, ½12 órakor 29°R (36,3°C) meleg, délirányban felhők dagadnak… Délután 2 órakor árnyékban 32°R (40°C) meleg; dagadozó felhők egy-egy csoportban látszanak. Délután 5 órakor már távolról dörgés hallatszik, az ég-boltozat beborul, ¼6-kor nagy porfelleggel vihar jött, a hőmérő 21 fokra (26,3°C) szállt alá. Fél 6-kor villám és dörgés, eső kezdődik; éjszaki erős szél. ½ 6 óra 10 perckor általános eső, de nem zápor. Az eső egy negyed óra múlva megszűnik, 6 órakor már 20°R-ra (25°C) száll a hőmérő. ¼7-kor az eső… megújulva esik, a láthatár tisztul. 7 órakor az eső megszűnik, mindig jobban derül. 20-án: reggel nagy porfelleggel fél 8-kor vihar, 22°R meleg (27,5°C), a láthatár mindenütt borult, fekete nagy fellegek, más vidéken gyenge eső, délben kiderült, 30°R meleg (37,5°C), este felhős.