Amiről az időjárás mesél 2013. 07. 26.

Kovács Győző meteorológus, helytörténeti kutató rovata.

A régi pásztorok megfigyelése szerint: „Ha Szent Jakab apostol napján – július 25-én – északi szél fúj, akkor havas és hideg tél várható, a juhászok pedig a csillagok állásából jósolták meg Jakab éjszakáján, hogy milyen tél várható.

Július 26-a az Annák jeles névünnepe, Szűz Mária édesanyjára, Szent Annára emlékeztet, akit a magyar néphagyomány „Kedd Asszonyaként” is emleget, mivel a bibliai legenda szerint: „kedden született és kedden halt meg e földön”. Szent Anna a hazai katolikus asszonynép, az állapotos nők és a család legfőbb patrónusa. Napja évszázadokon át asszonyi dologtiltó nap volt. Az alföldön „keddeltek” is, azaz kilenc kedden át böjtöltek a tiszteletére.

Ami az időjárást illeti, azt szokták mondani, hogy ha sok a rovar és a hangyaboly ezen a napon, akkor hosszan tartó eső veri el a határt. Ha szép az idő, lehet szedni a babot. Ugyancsak ekkor szakad meg a kender töve, Anna kezdi a nyüvést. A hajdani babonás hiedelem szerint, ha a kincskeresők az Anna-nap hajnalán hason fekve szedett vasfűvel bekenik a körmüket, a föld mélyébe látnak.

Július vége még a nyár legmelegebb napjai közé tartozik, nemcsak ma, de a régi korokban is voltak aszályos évek, amint azt a csutorások derék céh-jegyzője feljegyezte – „1836-ban a veszprémi kutak úgy kifogytak, hogy ha reggel nem ment valaki vízért, hát nem kapott.” Ugyancsak ebben a feljegyzésben található, − amelyet Bartócz József gyűjtött össze és tett közzé a Veszprémi Hírlap 1937. december 25-i számában – hogy 1841. július 30-án olyan meleg volt, hogy a legöregebb ember sem emlékszik a feljegyzések szerint ilyenre. Sokan elájultak és meg is fulladtak a melegtől. Bartócz József megjegyzi: „A mai újságok ezt bizonyosan így írnák meg: Pokoli meleg Veszprém sziklái között. A fél város hőgutát kapott. A higany a hőmérőkből kiolvadt és a felforrott Séd leforrázással fenyegeti az egész várost.

Több időjárási feljegyzést találunk Francsics Károly veszprémi borbélymester naplójában is. 1851. július 28-áról feljegyezte, hogy ezen a hétfői napon napfogyatkozás volt, mely kezdődött délután 3 óra 44 perckor, és végződött alkonyati 5 óra 48 perckor. A virradat gyönyörű volt, az ég felhőtlen, a lég csendes. Mire délután a napfogyatkozás kezdődött, néhány felhődarabok úszkáltak az égen, s a mindég jobban fejlődő napfogyatkozást tökéletes tisztán megláthatánk.

1879. augusztus 3-án arról írta a Veszprém, hogy borzasztó zivatar húzódott keresztülvárosunk felett július 27-én. A délutáni órákban koromfekete felhők csoportosulása jelezte a közelgő zivatart. Öt óra után majd félóráig tartó s jéggel vegyest zápor zuhogott alá, elöntve és kimosva az utcák mélyebb részeit. A víz a boltokban, hova befúrta magát, tett kárt; az Anna-kápolnába szintén befolyt s a vecsernyére összejött nép a szószékre, chrórusra s padokra menekült ijedtében a zúgó víz elől. Szerencse, hogy nem tartott nagyon soká és a jég, mely nagy mennyiségben esett, igen apró levén, nagyobb bajt nem okozott.