Jelenlegi hely

1803. május 7-én, 210 éve történt Veszprém történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófája.

Győző képe

1803. május 7-ike „Emlékezetes nap" Veszprémben.

Véghely Dezső 1886-ban megjelent „Emléklapok Veszprém város közigazgatási életéből” – című művében a veszprémi piarista rendház Historia Domusának feljegyzése nyomán, az akkor gondozásuk alatt álló Szent Anna kápolna történetével kapcsolatban az alábbi szöveget közli:

Délelőtt enyhe déli szél lengedezett, s a láthatáron szanaszét felhőfoszlányok mutatkoztak. A barométer zérus fölött /!/ egy fokot, a hőmérő 10°R-ot (12,5°C) mutatott. Délidő után DNy-on sötét felhőket és erős záport lehetett látni, amik ½ hatkor érkeztek Veszprém fölé és ½ nyolcig olyan felhőszakadás zúdult a városra, hogy a megduzzadt Séd patak kiáradt vize elhordta az útjába eső utakat és rombadöntötte a házakat. A partmenti kerteket a Séd áradása és a szomszédos halmokról leömlő zuhatag kővel és kavicsréteggel borította el; egyrészt az utat és a kőkerítéseket ledöntötte. A püspökségi és Kapuvári-féle kert, az Északabbra fekvő kertek, valamint a mi kertünk is a szemináriumi kert szomszédságában kővel és iszappal volt borítva és kőkerítésünket három oldalról 40 öl (kb. 80 m.) hosszúságban újra kellett rakatnunk. A patakmenti majorsági kert deszkakerítése egyszerűen eltűnt.

A Szent Anna kápolna ajtaját bezúzták a mindent elsöprő áradattól odasodort fatörzsek, a beömlő zuhatag megtöltve vízzel a kápolna kriptáját. A kriptát záró kőlapot is felemelte. A víz az oltár asztalának magasságáig megtöltötte a kápolnát, kiemelve helyükből a vízben úszó padokat és felforgatva a sekrestyében a szekrényeket. Az Oltáriszentséget és a kápolna használható felszerelését másnap felhoztuk a mi templomunkba. A Kriptát a megyei orvos jelentésére a vármegye befalaztatta és a kápolna kitisztítása után csak pünkösdkor, e hó (május 29-én) lehetett is újból istentiszteletet tartani. Félő volt ugyanis, hogy a hosszabb időn át a vízben úszó hullák kifolyása ártalmat okozhat. Hasonló esetről Veszprémben emberemlékezet óta nem tudnak. A beomlott házaknak és az árvíznek 11 (tizenegy) emberélet esett áldozatul, ezeken felül az ármosta gödrökben egyes áldozatoknak csak testrészei kerültek elő.”

Az árvíz során megrongálódott a Thumler Henrich molnár által szerkesztett, és 1776-ban, Mária neve napján átadott vízhúzó gép is: „1803. május 7-étől egész július 21-ig szünetelt a vízhúzó gép mivel akkor az árvíz okozta rombolások miatt lényeges és nagy költséggel járó javítások eszközöltettek rajta. A legnagyobb valószínűség szerint ekkor rakattak le a vascsövek a kis-piaczi Csurgó-kútig, a szép s drága veres márvány-kőmedencze azonban csak 1816-ban készült el.”

Cholnoky Jenő: Veszprém földrajza című dolgozatában a következőket írja a Séd áradásairól: Ha a Séd nagyon megárad, a völgyet is elönti egész az Anna-kápolnáig, amint azt a Hosszú-utca egyik házában levő vízállás-jelző emléktábla is tanúsítja.” (Az emléktábla a Jókai utca 13-as számú ház falán található.)

Hozzászólások

Noli képe

Köszönet!!!

Győző képe

Lehet, hogy utánlövés, de nézzük meg mit írt erről a napról és eseményről Bolgár Mihály, Francsics Károly és Cholnoky Jenő. Így kerek a kép. (de vannak még egyéb feljegyzések is!)
1803. január hóban rendkívül erős és gyakori szél fújt, 9-én és 10-én két ízben erős havazás; a hőmérséklet −14 R° (–17,5°C) a fagypont alatt; 16-án elolvadt a hó. April hóban majdnem mindig szép derült napok jártak, 25-én a Bakonyban vil-lámlott s a következő napon áldásos eső esett. Május 7-ike igen emlékezetes nap Veszprém történetében. Délelőtt gyenge nyugati szél fújt; az egész látkört szétszórt, ritka fellegek borították. A légsúlymérő egy vonalnyira állott a 0 fok felett, a hőmé-rő 10 R fok (12,5°C) meleget mutatott. Délután a délnyugati határon erős gomoly felhők kezdtek tornyosulni, 5½ órakor az eső már erősen hullott alá. Esti 8 órakor hirtelen oly erővel tört ki a zápor, hogy a kiáradt Séd a közeli házakat mind halom-ra dönté. A kertek nem is annyira a folyó víz, mint inkább az esőárkokból iszonyú erővel lerohanó víz által kőtörmelékkel boríttattak el; a kőkerítések összedöntettek, a fakerítések pedig elragadtattak. A Hosszú-utczán az iszonyú, köveket hömpölyge-tő ár betörte a Sz.-Anna kápolna ajtaját, hol még az oltárok is egy-két pillanat alatt víz alá merültek, a sekrestye összes ruhakészlete vízben úszott és tönkre ment. Kö-vetkező napon a szentséget el kellett hozni, s a kápolna alatt levő kripta a megyei orvos parancsára befalaztatott, nehogy a vízben hosszabb ideig úszó holttetemek kigőzölgései a környékbeli lakókra ártalmasak legyenek. Emberemlékezet óta nem volt ilyen szerencsétlenség Veszprémben. 11 ember fúlt vízbe, részben az összeomló falak alá temetve. A Hosszú-útczai csatorna tisztogatása alkalmával ezenfölül több emberi testrész és állati hulla ásatott ki. Junius 21-én a május 7-ki felhősza-kadáshoz hasonló nagy eső esett, de csak fél óráig tartott; e hó végén erős északi szelek fújtak, sűrű esőzéssel.

FRANCSICS KÁROLY (Pápa, 1804. november 30. – Veszprém, 1880. július 4.) borbélymester, emlékíró. Több ezer oldalnyi naplót hagyott hátra, amelyben számos helytörténeti, néprajzi, társadalmi eseményt örökít meg Veszprém életéből. [Veszprém megyei életrajzi lexikon] Visz-szaemlékezéseiben (Pápai református Gyűjtemények, 2001.) a 18. oldalon a Hosszú-utcai csa-tornáról az alábbiakat olvashatjuk: „Az utca napnyugati oldalán álló házak előtt undok árok nyúlott végig, melyben a rondaságnak minden neme volt látható, s amelyet nyáron át néha egy-egy omló zápor tisztogata, különben annak tisztogatására soha nem gondolt sem elöljáróság, sem az utcában lakó lakosok. Később ezen árok helyett is Rohonczi János huzata beboltozott kanálist.”

CHOLNOKY JENŐ: Veszprém földrajza című dolgozatában (VESZPRÉM MULTJA ÉS JELENE, Veszprém, 1912.) a következőket írja a Séd áradásairól (199. oldal): „Gyönyörű sziklafok a Szt.-Benedekhegy! Mögötte a hasonlóan sziklás mai várhegy. Lakatlanul a kettő egyetlen hosszú sziklagerinc, amelyet a Séd kanyarog körül északról s némi mélyedés választ el a déli roppant egyhangú platóvidéktől. A sziklagerinc lábánál is, meg körülötte is több bővizű forrás fakad. A gerincet környezetétől még jobban elválasztani igyekszik az a kis völgy, amely ma a külső püspökkert táján kezdődik, aztán a veszprémi Kálváriahegy alatt a belső püspökkert mé-lyedésében, majd a régi városházudvaron keresztül az Irgalmas Nővérek kertjén át jut le a Hosszúutcába, s elválasztja a Jeruzsálemhegyet a Vártól. Ha a Séd nagyon megárad, ezt a völ-gyet is elönti egész az Anna-kápolnáig, amint azt a Hosszú-utca egyik házában levő vízállás-jelző emléktábla is tanúsítja.”